#10 Kritika: A fájdalom tengerében

Blog linkje

Összegzés:

Be kell valljam, a történeted nagyon megfogott már a prológusban, és ez ritkaság számba megy. Rengeteg blogot olvastam már és a nagyjánál a feléig se jutok, annyira nem köt le a sztori vagy unalmasan van megfogalmazva. Nálad ez nem fordult elő. Az első mondattól kezdve izgultam Emeséért, aki 5 évesen mindent elveszít és csak egy hősre emlékszik, aki elüldözte a boszorkányt. Teljesen beleéltem magam a történetbe, minden ott volt, aminek lenni kell: személy, ill. helyleírások, melléktörténetek, izgalmak, szerelmi szálak. Az első két fejezet sem maradt le a prológustól, volt ott minden, amit egy blogolvasó elvárhat. Tetszett, hogy a főhősnő nem az a tipikus reménytelenül pancser, hanem vagány, és ha valakivel találkozni akar, akkor neki nincs akadály, megoldja (legyen az illető akár egy bűnöző is). Engem nagyon megfogott és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Csak egy dolgot hiányolok, még pedig, hogy ritkán hozod az új részeket. Nagyon kérlek, igyekezz ezen változtatni! :)