2016. április 8., péntek

Interjú Kol Adelaide bloggerinával

Az írónő blogját itt találjátok: starless-hun.blogspot.hu

1. Miért egy fantasy típusú blogba kezdtél bele? Ez az első történeted?
- Azért döntöttem a fantasy mellett, mert itt a saját ötleteim szerint kreálhatom a világot, a lényeket, és ez a szabadság sokkal nagyobb teret ad a háttérvilág kidolgozásában, amit különösen szeretek. A fantasy  -mint ahogy a neve is mutatja- a fantázián múlik, én és a karaktereim pedig nem illünk bele a mai, megszokott világba. Ez az első történet, amit olvasók szemei elé tárok az interneten, és ez az első, amit mindennél jobban be szeretnék fejezni. Sok változáson esett már át maga az alapja, de még mindig él.

2. Az első fejezet elég izgalmasra sikerült, mennyi idődet vette igénybe?
-Maga a megírás egy délutánomba és egy fél éjszakámba került, de nem bánom, hiszen amúgy is eléggé éjszakai-beállítottságú vagyok. Ami a tovább tartott az a szerkesztés, a vágás, hogy a lehető legtöbbet és a lehető legszebben megfogalmazva tárjam az olvasók elé azt, ami az én fejemben olyan élethűen megvan.

3. Mi ad ihletet az íráshoz?
-  Annak idején, amikor a történet megfogalmazódott a fejemben, rengeteg ötletet merítettem a skandináv és kelta mitológiából, s bár ez manapság nem látszódik magán az íráson, mindig érdekes ötleteket kapok innen. Szimbolika szintén segít, az alkimista jelképek rettenetesen érdekesek. És persze van nekem egy Pinterest oldalam is, ahol minden kép és idézet, ami egy kicsit is sötét, inspirációt ad. Nem is beszélve a karakterekről a fejemben, akik folyton azt csinálják, amit akarnak, nekem pedig csak engedelmesen le kell ülnöm és pötyögnöm.

4. Ha majd kiadnád ezt a történetet kényvben, milyen borítót tudnál elképzelni hozzá?
-Remélem, a jövőben aktuálissá válik ez a kérdés. Egy egyszerű, fekete borítót tudnék elképzelni, rajta egy szem aranyszínű körvonalaival és a pupilla köré egy csillag alakzattal. A szöveg szintén arany lenne, valami szép kalligrafikus betűtípussal. Hm. Lehet, hogy meg is szerkesztem.

5. Támogatnak valakik az írásban?
-Igen, hatalmas szerencsém van, hiszen mind a családom, mind a közelebbi barátaim biztatnak és támogatnak, mindannak ellenére, hogy nem vagyok egy egyszerű eset és nem egyszer történik, hogy hisztizni kezdek. Ha ez még nem lenne elég, a legkedvesebb barátnőm szintén ír, mint páran mások is a baráti körömben, így egymást segítjük. És minden egyes olvasó, kommentelő támogat. Jobban, mint gondolnák.

6. A blog kinézte a saját kreálmányod vagy megkértél egy designert, hogy tervezze meg?
-A blog kinézete az én munkám. Túlságosan féltem a kicsikét, nem hagyom, hogy mások is hozzáérjenek. Olyan vagyok, mint egy anyatigris.

7. Honnan jött a bloggerneved?
-Nagy dilemmában voltam vele, hiszen nem akartam a saját nevemmel írni, viszont túlbonyolítani sem akartam egy cifra angollal. Ekkor jött a javaslat, hogy keressek egy keresztnevet, amit elfogadnék a második nevemnek. Kol a rendes becenevem, így szólítanak, az Adelaide pedig elsőre megtetszett.

8. Milyen érzés E/3 személyben írni?
-Milyen érzés? Szabad. Több dolgot is megmutathatok, több ember gondolatairól is mesélhetek. Kevesebb az esély, hogy unalmassá válik a narráció, és olvasóként is imádom ezt a fajta nézőpontot.

9. Eltudnád képzelni magad, mint sikeres írót?
-Szerintem mindenki igennel válaszolna. Természetesen. Szeretném, ha minél többen megismernék ezt a történetet, és nem a népszerűség vagy a pénz miatt, hanem, mert mások is legalább annyi mondanivalót találnának benne, mint én. Nem tűnik a legmélyebb gondolatokat tartalmazó alkotásnak, nem fogja megváltani a világot, de hitről szól, amire mindenkinek szüksége van.

10. Kinek ajánlanád a blogodat, miért nézzenek be hozzád?
-A blogot ajánlom mindenkinek, aki kedveli a fantasy világát, nem bánja a vért és a halálozásokat, ugyanakkor fel van készülve egy jó adag fordulatra, elszánt karakterekre és piszkos mellékszálakra. Ugyanakkor ajánlom azoknak is, akik a kalandot keresik, akik képesek a végtelenig reménykedni, és akik felkészültek, hogy a Thillune legészakibb pontjára utazzanak, hogy megmentsék azt, amit mások békének hívnak.

Köszönöm szépen az interjút, remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése